Fontos a gyerekeket a méhek szeretetére nevelni

A méheket szeretni kell, nem pedig félni tőlük, és a gyerekeknek is ezt kellene megtanítani. Erre hívja fel a figyelmet a New York Times egyik bloggere, és nagyon is igaza van neki.

Kétféle gyerek létezik: az egyik érdeklődéssel figyeli, amikor egy méhecske beletúrja magát a virágszirmok közé, a másik pedig visítva menekül előle, esetleg egy kisebb husánggal próbálja távozásra bírni az ízeltlábút. Legalábbis ez a helyzet Jennifer Berney szerint, aki a New York Times gyerekneveléssel foglalkozó blogjára írt a méhek szeretetének fontosságáról. Szerinte ugyanis a második kategóriába tartozó gyerekből lesznek később azok a felnőttek, akik majd rovarirtó szerekkel esnek neki a méhkaptároknak.

Kép: http://en.wikipedia.org

A méhek szeretetén persze nem Maja, a méhecskét vagy a Bogyó és Babóca idétlen figuráit kell érteni, hanem azokat a haszonállatokat, amelyek mézet készítenek és beporozzák a növényeket. Ráadásul csak akkor csípnek, amikor már nagyon felpiszkálja őket az ember, a darazsakkal ellentétben ugyanis a háziméhek igencsak szelíd jószágoknak számítanak.

Berney szerint már csak ezért is fontos, hogy a gyerekeknek megtanítsuk, hogy mi a különbség a háziméhek, a poszméhek (dongók) és a darazsak között. Szóval fontos, hogy a gyerek tudja, hogy a kis idegesítő, fekete-sárga repkedő valami, amelyik állandóan a szendvicsére pályázik, az nem azonos a szorgalmasan gyűjtögető méhecskével. A gyerekek a felnőttekhez hasonlóan meg tudják különböztetni őket, csak egy kis útmutatásra van szükségük.

A rovarok megkülönböztetésén kívül fontos még azt is a gyerkőcök tudtára adni, hogy a méhek rajzása nem egy agresszív viselkedési forma. A méhek nem azért repülnek ide-oda nagy tömegekben, mert megbolondultak, és valakit azonnal széjjel akarnak csípni. Ezt egyszerűen azért teszik, mert túlszaporodtak, kinőtték a méhkast és új lakhelyet keresnek maguknak. A rajzás amúgy remek lehetőség a háziméhek megfigyelésére, hiszen ekkor rengeteg méh található egy rakáson, és ha csak nézzük őket, akkor nem fognak bántani, viszont sok mindent megtudhatunk róluk.

Kép: http://www.wired.com

Nálunk ugyan még nem, de például Angliában és az Egyesült Államokban komoly problémát jelent a tömeges méhpusztulás. Ennek a jelenségnek több oka is van, és néhány közülük (vegyszerek, felmelegedés, élőhelyek csökkenése) kimondottan valamilyen emberi tevékenységhez köthető. Ha viszont a méhek teljesen eltűnnének, akkor elég nagy bajban lennénk, hiszen nagyjából az élelmiszereink egyharmadát köszönhetjük nekik.

„Az eltűnt méhek arra figyelmeztetnek minket, hogy a túlélésünk mindennel összefügg. Együttműködésben élünk más fajokkal. Az a gyermek, aki elmenekül a méhek elől vagy lecsapja őket, még nem ismeri az értéküket, és a mi dolgunk, hogy ezt megtanítsuk neki” – figyelmeztet minket Berney.