Szinte minden szülő komoly küzdelmet folytat gyermekével, hogy ugyan táplálkozzon már rendesen, és egye meg a vacsorára felkínált élelmet. A válogatós gyerekek azonban nem azért nem esznek meg bármit, mert ki akarnak szúrni szeretett szüleikkel.
A lányom nagyjából két éves koráig szinte bármit hajlandó volt megenni, amit elé raktunk, csak hírből ismertük az arcba köpött a spenótfőzelékről és a brokkolival kidekorált konyhafalról szóló rémtörténeteket. Aztán szép lassan a mi gyerekünk is elkezdett válogatni, és egyre csak halmozódott azon ételek száma, amelyeket az istenért sem akart elfogyasztani, pedig azelőtt jóízűen magába tömött. Persze a gyerekek nagy része ezt csinálja, és bizony jó okuk van arra, hogy szelektáljanak a bevitt élelmiszerek között.
Hogy miért lesznek a gyerekek válogatósak arra a tudósok már jó ideje keresik a választ, hiszen igazán erős érvek szólnának amellett, hogy a kicsik elfogyasszák a szüleik által gondosan összeállított, fejlődésük szempontjából szükségesnek ítélt táplálékot. A BBC Earth nemrég egy hosszú cikkben foglalta össze a témáról szóló kutatások eddigi eredményeit. Ezek alapján pedig arra a következtetésre sikerült jutniuk, hogy a gyerekek csupán a túlélésük miatt részesítik előnyben az általuk megválogatott ételeket az egészséges táplálkozással szemben, ennek pedig evolúciós és persze genetikai okai vannak.
Először is megkülönböztetnek kétféle rosszul evő gyereket, az egyik a válogatós, aki csak korlátozott számú élelmiszert hajlandó elfogadni, a másik a neofóbiás, aki elutasít minden általa addig ismeretlennek számító ételt. Miután ikrek evési szokásait vizsgálták, a kutatók arra jöttek rá, hogy ezek eléggé összefüggenek, és mindkét fajta válogatásnak genetikai háttere lehet. Az eredmények alapján a neofóbia például 72 százalékban örökölhető lehet, igaz, amikor kimondottan fiatalabb, 16 hónapos gyerekeket vizsgáltak, ez az arány csak 58 százalékos volt. Vagyis az idősebb gyerekek sokkal válogatósabbnak bizonyultak.
A magyarázatot gyűjtögető életmódot folytató őseinknél kell keresni. Mivel alapvetően mindenevők vagyunk, így táplálékunk egy része növényekből származik, tehát ezeket gyűjtögették és fogyasztották őseink kedvükre. Igen ám, de a növények egy része mérgező, amit a gyűjtögető emberek persze kitapasztaltak, és a mérgező növényeket nem ették meg. A gyerekek azonban nem tudják, mi a mérgező, mit lehet biztonságosan elfogyasztani. A kis ősgyerkőcök úgy egy-két éves korukig még a szüleik szigorú felügyelete alatt táplálkoztak, vagyis kizárólag azt ették, amit adtak nekik. Két éves koruktól azonban már elkezdtek szabadabban mozogni, és ha maguk is találtak valami jól kinéző bogyót, levelet, gyökeret, akkor annak rendje és módja szerint be is falták azokat. Ha viszont ezek a növények éppen mérgezőek voltak, akkor valószínűleg az volt az utolsó dolog, amit megehettek.
Az evolúció azonban szerencsénkre közbe szólt, és azzal az örökölhető képességgel ruházta fel őseinket, amely kb. két éves kortól kezdve válogatásra kényszeríti a gyerekeket. Ha ugyanis a kicsik nem eszinek meg mindenféle ismeretlen növényt, akkor jobb eséllyel maradnak életben. A természet így szépen felülírta az egészséges táplálkozás fontosságát a mérgezés elkerülésének érdekében. Szóval hiába gyömöszölnénk bele a gyerekbe a szuper egészséges brokkolit, az nem fogja megenni, hiszen nem akar mérgezést kapni. Ezért is utasítják el a válogatós gyerekek főként a növényi eredetű élelmiszereket és a gombákat, a húst viszont szívesebben eszik. Na, meg az édességet, de annak más oka van.
Oké, de akkor mi haszna van ennek a réges-régen kialakult védelmi mechanizmusnak most, a 21. században, amikor már nem igazán gyűjtögetve szerezzük be a napi betevőt? Nyilván semmi. Ezért is próbálnak minél hatékonyabb módszereket kidolgozni arra, hogy rábírják a válogatós gyermekeket az egészséges táplálékok elfogyasztására. Amit sikerült kikutatni, hogy nagy hatása lehet annak, ha gyerekek és a szülők egyszerre étkeznek és ugyanazt eszik. Így ugyanis, hogy a gyerek látja, a szülei is azt a zöldséget eszik meg, nagyobb eséllyel dönt úgy, hogy elfogyasztja a gyanús eledelt. (Nálunk ez mondjuk nem igazán működik, de persze attól még logikus.) A kutatók ezért kimondottan károsnak tartják az éttermek azon szokását, hogy külön gyerekmenüket kínálnak.
A szakemberek ezen kívül még a szoptatás fontosságára is felhívják a figyelmet, mivel az anyatejjel többféle ízt is megismerhetnek a kicsik, attól függően, hogy az anyukájuk mennyire változatosan táplálkozik. A tápszernek azonban egy fix íze van, így aztán nagy valószínűség szerint az anyatejet fogyasztó gyerekek kevésbé lesznek válogatósak, mint a tápszeres haverok.
A legfőbb tanács azonban a türelem, ha valamit elsőre nem sikerül „eladni” a gyermeknek, attól még lehet vele próbálkozni megint és megint. Egy kutatás szerint ugyanis 15 egymást követő napon kell kínálgatni egy új ételt, hogy a válogatós gyerekek beadják a derekukat. Attól ugyanis, hogy valami genetikailag kódolt, nem jelenti azt, hogy feltétlenül szükséges és ne lehessen változtatni rajta.
