Nálunk, embereknél a szülés egy nehéz, fájdalmas és kockázatos procedúra. Több elmélet is létezik arra, hogy miért alakulhatott ez ennyire kedvezőtlenül a számunkra, és hogy milyen irányba haladunk, ha a mai trendeket tartjuk irányadónak.
Gyermeket világra hozni egy elég hosszadalmas és fájdalmas procedúra, ráadásul elég veszélyes is, legalábbis a WHO idevonatkozó adatai szerint naponta nagyjából 830 nő hal meg a világon terhesség vagy szülés közben felmerült komplikáció következtében. Hogy miért van ez így, vagyis, miért egy ekkora kockázatokkal teli kínlódás az, hogy mi, emberek megszülessünk, már nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget. Legközelebbi rokonainknak ugyanis nincsenek ilyen jellegű problémáik, egy helyes kis csimpánz vagy orangután kölyök születése egy emberhez képest sima ügynek mondható.
Mint mindenre, természetesen a Bibliában erre is található iránymutató magyarázat, amit az emberiség egyistenhívő része évszázadokon keresztül gondolt (sokan még ma is ezt hiszik megdönthetetlen alapvetésnek) tudományosan megalapozott ténynek. A mindenki által jól ismert sztori szerint az embereknek azért kell fájdalmasan szülni, mert Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből, miután a kígyó alaposan átejtette őket. Isten pedig többek között ezt rótta Évára és minden nőre, aki ezek után még szülni merészelne.
A tudósokat a 20. század közepéig nem is igazán izgatta a téma, ekkor viszont megszületett egy igen sokáig nagy népszerűségnek örvendő teória, amely szerint a fájdalmas és veszélyes szülés oka nem más, mint az, hogy az emberek függőlegesen, két lábon járnak. Na jó, ennél azért valamivel összetettebb elméletről van szó, és a hibáztatható egyedek a kb. hétmillió évvel ezelőtt élt őseink, a hominina névre hallgató főemlősök voltak. Mivel ezek az ősök voltak feltehetőleg az elsők, akik két lábon kezdtek járni, és az ő csontszerkezetük kezdett el emiatt olyan formán megváltozni, amely hatással volt a medencéjükre és a szülőcsatornájukra is: csípőjük összeszűkült, a szülőcsatorna pedig deformálódott. Ez pedig bonyolította a szülést.
Kétmillió évvel ezelőtt azonban újabb átalakuláson estek át hominina őseink, amely következtében emberibbek kezdtek lenni, a mi szempontunkból a lényeges változás viszont az volt, hogy nagyobb lett az agyuk. Így valószínűleg intelligensebbek is lettek, ám a nőstények számára ez egyáltalán nem számíthatott jó hírnek. A nagyobb agy ugyanis nagyobb fejjel, tehát még nehezebben kinyomható utódokkal járhatott. Szűk medencéhez nagy fejű babák, ennél rosszabb kombinációt nem is hozhatott volna össze számunkra az evolúció. Egyes tudósok szerint azonban ennél kicsit bonyolultabb a helyzet.
Egy másik elmélet szerint a medence és a szülőcsatorna mérete teljesen jó arányban van az újszülöttek fejméretével, hiszen, ha nem így lenne, akkor az evolúció bizonyára megváltoztatta volna ezt, de mivel nem tette, ezért máshol kell keresni a probléma gyökerét. Eszerint a terhesség ideje sem azért pont annyi amennyi, mert a babák feje már túl nagy lenne, hanem azért mert a kismamák már egyszerűen fizikailag képtelenek tovább táplálni a fejlődő magzatot. 2012-ben ráadásul brit tudósok egy igencsak meglepő felfedezést tettek: az ember evolúciója folyamán a szülés jóval könnyebb lehetett, mint manapság. Tehát a fentebb hibáztatott hominina ősök mégsem szúrtak el mindent azzal, hogy felegyenesedtek, és elkezdtek értelmesebbek lenni nagyobb agyuknak köszönhetően.
A feltételezés szerint egészen a mezőgazdaság elterjedéséig a születés nem is igazán okozott nagy problémát őseinknek, és egész könnyen ment még a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ősembereknek is. Ezekből az időkből ugyanis sokkal kevesebb újszülött csontvázat találtak, mint a néhány ezer évvel ezelőtt élő növény- és állattenyésztéssel foglalkozó embereknél. A mezőgazdaság hajnalán tehát sokkal gyakoribbá vált az újszülöttek halála, és bár ennek több oka is lehetett, pl. a zsúfolt településeken jóval könnyebben terjedtek a fertőző betegségek, végső soron ez azt is jelentheti, hogy maga a szülés vált nehezebbé, kockázatosabbá abban az időben.
A kutatók szerint ennek pedig a megváltozott táplálkozási szokások lehetett az oka, a földművesek ugyanis a szénhidrátban gazdag tápláléknak köszönhetően szépen összementek a fehérjedús diétán élő vadászó-gyűjtögetőkhöz képest. Az alacsonyabb nőknek pedig keskenyebb a csípőjük is, ami nehezebbé teszi a szülést a számukra. A nagy népszerűségnek örvendő szénhidrátokban gazdag táplálkozás miatt a fejlődő magzatok is egyre nagyobbak és kövérebbek lettek, szóval végül is eljutottunk ugyanoda: szűkebb helyen keresztül kell világra hozni a nagyobb méretű babákat.
A megoldás a nehéz szülésre eszerint pofon egyszerű lehetne, hiszen csupán helyesen kell táplálkozni, hogy ne fejlődjenek ki óriásbébik, akiket aztán pokoli szenvedés megszülni. Így pedig a nők szülési komplikációk következtében elhalálozásának aránya is csökkenthető lehetne. Azt azért érdemes hozzátenni, hogy a magas halálozási adatok jórészt a szegényebb, fejlődő országokból érkeznek, ahol a helyes táplálkozás elég nagy luxusnak számít. Ha valóban 10 ezer évvel ezelőtt gazdálkodni kezdő őseink táplálkozási szokásai hibáztathatók a szülési kockázatokért, akkor elég lenne csak kevesebb szénhidrátot és cukrot fogyasztani a fájdalom és komplikációktól mentes szülésért? Talán, a kutatók szerint ugyanis még nem mondták az utolsó szót ebben a témában.
Hogy ez mennyire így van, arra remek példa az a pár hónapja napvilágot látott elmélet, amely szerint a császármetszés befolyásolja az emberi evolúciót. Azt már korábbról tudjuk egy ideje, hogy a nagyobb méretű magzatoknak jobb esélyük van a túlélésre, és ez a nagyobb méret egy átörökíthető tulajdonság. Ezért aztán nem meglepő, hogy az emberi magzatok átlagosan nézve elkezdtek szépen egyre nagyobbak lenni, szinte már feszegetve a nők medencéjének határait.
Igen ám, de egyes társadalmakban, mondjuk itt, nálunk, rengeteg baba császármetszéssel jön a világra, tehát még véletlenül sem találkozik az anyukája szülőcsatornájával, így aztán annak mérete sem igazán kell, hogy izgassa. A feltételezés szerint ezért a világ egy részén azon nők száma, akik a medence méretéhez képest már túl nagy babákat szülnek, 10-20 százalékkal emelkedett néhány évtized alatt. Amennyiben mindez beigazolódik, akkor ez a tendencia a természetes szülés lassú végét vetítheti előre.
(BBC)
