Nem meglepetés, hogy a riói olimpián is nők és férfiak külön mérik össze tudásukat a különböző sportágakban. Néhány atlétanőnek azonban csak komoly küzdelem árán sikerült elérnie, hogy a saját nemének megfelelő kategóriában versenyezhessen.
Az olimpia utolsó napján rendezik meg a női 800 méteres síkfutás döntőjét, a legnagyobb esélyesnek a dél-afrikai Caster Semenyát tartják, és az sem okozna meglepetést, ha világcsúcs idővel érkezne a célba. Semenya a 2009-es atlétikai világbajnokságon, nagyjából a semmiből bukkant elő, és hatalmas különbséggel nyerte meg a 800-as számot. Győzelmének azonban nem örülhetett sokáig, ugyanis rögtön megindultak ellene a támadások, melyek szerint Caster Semenya nem is indulhatott volna a női mezőnyben.
Caster Semenya /Kép: http://qz.com
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) lépett is az ügyben, és nemvizsgálatnak vetették alá a sportolót, akiről – a pletykák alapján legalábbis – kiderült, hogy interszexuális, belső herékkel rendelkezik a méh és a petefészek helyett. Az IAAF szerint a legnagyobb probléma viszont az, hogy az átlagos atlétanőknél jóval magasabb tesztoszteron szinttel rendelkezik, ami előnyt jelent a számára, így gyorsan el is tiltották a versenyzéstől. Semenya csak úgy térhetett vissza a versenypályára, ha hormonkezelésnek veti alá magát, amit valószínűleg meg is tett, hiszen 11 hónap kihagyás után visszakapta a versenyengedélyét, eredményei azonban romlottak.
Az IAAF-nek úgy látszik annyira bejött, hogy kényszergyógykezelésekkel alázzon meg versenyzőket, hogy szabályzatba iktatták: minden olyan atlétanő, aki az átlagos tesztoszteron szint háromszorosával rendelkezik csak akkor vehet részt versenyeken, ha gyógyszeres kezelésnek vagy műtétnek veti alá magát a „normális” hormonszint elérésének érdekében. Ezzel pedig nem tettek mást, mint egy bizonyos testi állapotban (hiperandrogenizmusban) lévő nők csoportját kizárta a versenyzők köréből.
Azt persze nem igazán vizsgálták meg, hogy a magasabb tesztoszteron szint milyen előnyökkel jár az eltiltott és gyógyszeres kezelésre kárhoztatott sportolóknál, mint ahogy azt sem vette figyelembe az IAAF, hogy ez az előny természetes. A hiperandrogenizmuson kívül még rengeteg olyan biológiai és genetikai variáns létezik, amelyek előnyben részesíthetnek sportolókat, mivel befolyásolják a vér áramlását az izmokhoz, az izomzat felépítését, az oxigénszállítást vagy az energiatermelést. Sőt, ezekkel a különféle előnyökkel a legtöbb elit sportoló rendelkezik, ez teszi őket különlegessé, ezért csodáljuk őket és ezért rajongunk értük. Amikor viszont olyan kényes kérdéshez érkezik ez a bizonyos testi előnyszerzés, mint a nemek közötti különbségek, vagy még inkább a nemek közötti átmenetek, akkor a veleszületett adottság hirtelen igazságtalan előnyszerzéssé válik.
Dutee Chand /Kép: http://www.nytimes.com
Szerencsére azonban egy Dutee Chand nevű indiai futónő, akit szintén túl magas tesztoszteron szintje miatt tiltottak el a versenyzéstől, nem hagyta annyiban a dolgot, és a Nemzetközi Sportbírósághoz (CAS) fordult. A CAS pedig arra jutott, hogy az IAAF-nek további vizsgálatra van szüksége ahhoz, hogy eltilthassa a versenyzéstől a hiperandrogenizmusban szenvedő nőket, így tavaly nyáron hozott ítéletében két évre felfüggesztette az IAAF tiltóhatározatát, és erre az időre leállította a gyógyszeres kezeléseket is. Ennek köszönhetően a születési adottságaik miatt magas tesztoszteron szinttel rendelkező atlétanők is el tudtak indulni az olimpián, méghozzá nőként, nőkkel versenyezve, ahogy mindig is tették. Chand példáual 100 méteres síkfutásban.
Caster Senyema pedig a gyógyszeres kezelés leállításával visszanyerhette régi formáját, és az idei legjobb idővel, a 800 méter legnagyobb esélyeseként érkezhetett Rióba.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: