Míg az anyukák hajlamosak idétlenül magas hangon beszélni a gyerekekhez, addig az apukák inkább a természetes hangszintjükön szólnak a kicsikhez. Gond egyikkel sincs, sőt, mindkét beszédstílusnak megvan a maga előnye.
Ha jól emlékszem, akkor egyikünk sem beszélt idétlen, gügyögő hangon a lányunkhoz, amikor még kicsi volt, de az is lehet, hogy mindketten a termesztés hangunknál valamivel magasabb hangfekvésben próbáltunk kommunikálni vele. A gügyögés vagyis inkább a gyermek magasabb hangon történő megszólítása ugyanis egy teljesen természetes jelenség, és nagyjából arra szolgál, hogy az amúgy roppant elfoglalt csemete odafigyeljen a szüleire, főleg az anyukájára.
Kép: http://rockthecradle.ca
Egy tavaly készült felmérés szerint az anyukák rendszeresen magasabb hanghordozással kezdenek a babákhoz beszélni, az apukák viszont nem igazán változtatnak a hangjukon, és úgy beszélnek a csecsemőkhöz, mint amikor az autószerelőnek magyarázzák, hogy olajat kéne cserélni. Igaz, a tanulmány az Egyesült Államokban készült és angol anyanyelvű szülőket vizsgáltak benne, de más kutatási eredményekből kiderült, hogy hasonló a helyzet a németül, franciául és japánul beszélő szülőknél is. Valószínűleg nálunk sincs ez másként.
Az anyák gügyögését már egy ideje vizsgálják, az apákkal azonban mindeddig nem igazán foglalkoztak kutatók. A tanulmányt készítő Washington Állami Egyetem munkatársai viszont azon a véleményen vannak, hogy nincs azzal semmi gond, hogy az apák a „normális” hangjukon beszélnek a babákhoz, ez ugyanis egyfajta kommunikációs kaput nyit a kicsik számára a külvilág felé. Az tehát, hogy az apukák „emberszámba” veszik a csecsemőket is, segíthet nekik a beszéd megértésében való alkalmazkodáshoz.
A szülők azonban nem csak a babákhoz beszélnek eltérő hangon, de még a valamivel nagyobb gyerekekhez is. A kutatók ugyanis tizenegy 2 és fél éves körüli gyerekre erősítettek mikrofonokat, és több mint 150 órán át rögzítették a kicsikhez beszélő szülők hangját. Ezután egy hangfelismerő szoftver segítségével kielemezték a különböző hangmagasságokat. Az eredmény pedig elég világosan megmutatja a szülők közötti eltéréseket.
Kép: https://www.sciencenews.org
Az anyukák rendszerint, nagyjából 40 Hz-el felemelték a hangjukat, amikor a gyerekeikhez beszéltek, az apukák viszont csak ritkán emelték meg a hangmagasságot, és általában a szokásos hangfrekvencián szóltak a kicsikhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy az apák sosem emelik fel a hangmagasságot vagy sosem beszélnének idétlen, gügyögő hangon a gyerekeikkel, csak sokkal ritkábban teszik ezt az anyákhoz képest.
A kicsik tehát jobban odafigyelnek a megemelt magasságú hangokra, mint a normál hangszintű felnőtt beszédre, és az már korábban kiderült, hogy ez az extra figyelem növelheti a gyerekek nyelvi képességeit. Kimutatták ugyanis, hogy azok a babák, akikhez rendszeresen az egyik szülő gügyögő, magas hangon beszélt, két éves korában több szót tudott mondani, mint azok a gyerekek, akiknél kimaradt ez a fajta, folyamatos idétlen beszéd.
Ezzel együtt az is fejlesztheti a gyermek nyelvérzékét, ha állandóan két különböző beszédet hall, mondjuk egy magas hangon gügyögő anyukát és egy átlagosan kommunikáló apukát. Így ugyanis a gyereknek lehetősége nyílik a különféle beszédmódok könnyebb megismerésére.
(Via)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: