Ilyen volt az első terhességi teszt

Az első otthon is használható terhességi tesztet egy grafikusnak köszönhetjük, aki megunta, hogy túl sokáig kell várnia a laboratóriumi vizsgálat eredményére. Ezzel ráadásul egy rakás állatot is megmentett.

Ma már nem okoz különösebb problémát egy terhességi teszt elvégzése, elég elsétálni egy közeli drogériába, leemelni a polcról a megfelelő gyorstesztet, és aztán az otthon nyugalmában kiderülhet, hogy jön-e a gyermek, vagy esetleg mégsem. Ez persze nem mindig volt ilyen egyszerű, egészen a ’70-es évek közepéig csak orvos tudta bizonyosan megállapítani a terhességet. Ez viszont nem tartozott a leggyorsabb eljárások közé, a vizeletminta leadása után is még vagy két hetet kellett várni az eredményre.

A Predictor prototípusa (bal) és az első piacra dobott verzió (jobb) /Kép: http://www.smithsonianmag.com

Igaz, léteztek már ilyen-olyan tesztek az ókorban is, az egyiptomiak például búzával és árpával teli zsákokat itattak át a terhesgyanús nők vizeletével. Ha valamelyik zsákban kicsírázott a gabona, az jelezte a terhességet, a gabona fajtája pedig a magzat nemét is megmutatta. Mondjuk azt nem tudom, hogy az árpa vagy a búza volt-e a fiú vagy a lány, és mi történt, ha esetleg mindkét gabona kicsírázott volna. Hippokratész ezzel szemben azt vallotta, hogy ha egy nőnek késik a menstruációja, akkor vízben oldott mézet kell fogyasztania lefekvéskor, és ha ezután puffad és görcsei lesznek, akkor bizony teherbe esett.

A középkorban már inkább magát a vizeletet vizsgálták lelkesen a kor orvosai, de azzal sem jutottak túlságosan előrébb, hogy különféle edényekbe öntögetve nézegették a színét. Mígnem szerencsénkre két német nőgyógyász, Selmar Aschheim és Bernhard Zondek 1928-ban végre kimutatta azt a hCG hormont, amelyen a modern terhességtesztek többsége is alapszik. A laborokban elvégzett terhességi tesztek viszont egy rakás egér és nyuszi életébe kerültek, de vegzáltak békákat is annak érdekében, hogy kimutassák a terhességet, de azok legalább túlélték a műveletet.

A ’60-as években viszont Margaret Crane, egy amerikai tervezőgrafikus fogta magát és feltalálta az otthoni terhességtesztet. Jó, ennél azért kicsit összetetebben történt, de a lényeg, hogy Crane megelégelte a hosszú várakozást a tesztek eredményére. A gyógyszerészti cégnél, ahol éppen dolgozott, figyelmes lett egy sor tükrös felületű kémcsőre. Amikor megkérdezte, hogy mégis mi lehet az, akkor azt a választ kapta, hogy a kémcsövekbe vizeletet és reagenseket töltenek, a tükrökben pedig egy piros kör jelzi az utóbbi jelenlétét. A magyarázat szöget ütött Crane fejébe, és kísérletekbe kezdett odahaza, amelynek az eredménye az 1971-ben bejegyzett Predictor nevű otthoni terhességi teszt lett.

Az első Predictor reklámok egyike /Kép: http://www.smithsonianmag.com

Az elején még nem ment minden könnyen, Crane nem találta a megfelelő dizájnt, de egy asztali gémkapocstartó segítségével végül is sikerült egy könnyen kezelhető készletet terveznie. Az első verzió tartalmazott egy csepegtetőt, egy fiolát, reagenseket, egy állványt és egy tükröt, így minden nő otthon is elvégezhette a tesztet. Erre mondjuk még egy kicsit várniuk kellett, hiszen az első Predictor csak 1978-ban került kereskedelmi forgalomba.

A történethez még hozzátartozik, hogy Crane találmányának megszületésével nagyjából egy időben, két amerikai kutató, Judith Vaitukaitis és kollégája Glenn Braunstein kifejlesztették a teszt biokémiai részét is. Anélkül valószínűleg nem vált volna valóra Margaret Crane azon elképzelése, miszerint: „Egy nőnek joga van ahhoz, hogy ő tudja meg elsőként, hogy teherbe esett, és ne kelljen hetekig várnia az eredményre”.