Maria Mitchell amerikai csillagász egyszer több mint háromezer kilométert utazott, hogy megfigyeljen egy napfogyatkozást. Mivel éppen most vagyunk túl a legutóbbi napfogyatkozáson, ezért aztán meg is emlékezünk róla és még néhány, a tudomány történetének kiemelkedő női tudósáról.
Mitchell persze nem csak arról nevezetes, hogy sokat utazott, inkább csillagászati megfigyeléseivel érdemelte ki a hírnevet. 1847 például teleszkóp segítségével felfedezett egy üstököst, amelyet aztán róla neveztek el Miss Mitchell üstökösének. Bár nem ő volt az első nő, aki üstököst fedezett fel (Caroline Herschel német–brit csillagász volt az), de Mitchell volt az első női tagja az Amerikai Tudományos Akadémiának.
Marie Curie lengyel származású fizikus és kémikus neve persze mindenkinek ismerős, de mivel eléggé kihagyhatatlannak tűnik, ezért aztán nem is hagyjuk ki a radioaktivitás kutatásának úttörőét, aki férjével, Pierre Curie-vel együtt felfedezte a rádiumot és a polóniumot. Ezért pedig 1903-ban meg is kapták a fizikai Nobel-díjat, így Marie Curie lett az első nő, aki megkapta a legmagasabb tudományos elismerést. 1911-ben ráadásul még a kémiai Nobel-díjat is neki ítélték. Bónuszként lánya, Irène Joliot-Curie is kémiai Nobel-díjat kapott 1934-ben, méghozzá férjével együtt, a mesterséges radioaktivitás felfedezéséért.
Rachel Carson amerikai tengerbiológus és természetvédő, aki a Néma tavasz című 1962-es könyvében írt először a növényvédő szerek veszélyeiről. Carson írása először a New Yorker magazinban jelent meg, és nagyban hozzájárult a környezettudatos gondolkodás társadalmi elfogadottságához. Munkássága a nemzetközi környezetvédő mozgalom elindításában is komoly szerepet játszott.
Rosalind Franklin brit kémikus és krisztallográfus nagyban hozzájárult a DNS szerkezetének felfedezéséhez. Az ő röntgenfelvételei alapján alkotta meg Francis Crick és James Watson a DNS kettős spirál modelljét 1953-ban. Az utóbbi két kutató 1962-ben meg is kapta a Nobel-díjat a felfedezésért. Franklin akkor már nem élt, 1958-ban, 37-éves korában hunyt el petefészekrákban.
Lise Meitner osztrák fizikust az „atombomba anyjaként” szokták emlegetni, miután német kollégájával Otto Hahn kémikussal együtt felfedezték a maghasadást. Pontosabban Meitner elméleti magyarázatot adott a Hahn által létrehozott jelenségre, és ő volt az is, aki maghasadás nevet adta. Hahn 1944-ben ezért Nobel-díjat kapott, Meitner azonban nem, de legalább 1997-ben egy kémiai elemet elneveztek róla, méghozzá a meitneriumot (Mt).
Barbara McClintock amerikai biológus a genetikai kutatások nagy úttörőjének számít, és nem mellesleg minden idők egyik legnagyszerűbb citogenetikusának. Elkészítette a kukorica géntérképét, és egy csomó fontos genetikai szabályt bizonyított, ráadásul arra is rájött, hogy a gének képesek elmozdulni eredeti helyükről, és „ugrálni” a kromoszómán belül, illetve a kromoszómák között. Ez utóbbi, transzpozíciónak elnevezett felfedezéséért 1983-ban orvosi Nobel-díjat kapott.
Jane Goodall angol primatológus, antropológus, etológus, akinek a csimpánzok viselkedéséről és szociális életéről Tanzániában készített tanulmányai gyökeresen változtatták meg a főemlősökkel kapcsolatos gondolkodásmódot. Goodall ma (80 évesen) is igen aktív, a csimpánzok természetes élőhelyének megőrzésén munkálkodik. Elismerésinek felsorolásától helyhiány miatt ezúttal eltekintünk.
Jocelyn Bell Burnell észak-ír asztrofizikus fedezte fel az első pulzárokat (gyorsan forgó neutroncsillagokat) 1967-ben a Cambridge-i Egyetem doktorandusz hallgatójaként. A felfedezésért Bell kutatásvezetője és a kutatócsoport irányítója meg is kapta a fizikai Nobel-díjat, Bell maga azonban valahogy kimaradt a díjosztásból. Jelenleg a Skót Tudományos Akadémia elnöke, és az első nő, aki betölti ezt a posztot.
Dorothy Hodgkin brit kémikus krisztallográfus röntgenfelvételek segítségével állapította meg, többek között a penicillin, az inzulin és a B12-vitamin háromdimenziós szerkezetét. Az utóbbiért 1964-ben kémiai Nobel-díjat kapott. 2010-ben, 16 évvel Hodgkin halála után, a brit Királyi Posta bélyegsorozatot adott ki a Royal Society (Királyi Természettudományos Társaság) 350 éves fennállásának tiszteletére. A bélyegeken a társaság 10 legillusztrisabb tagja szerepelt, pl. Isaac Newton, Benjamin Franklin és Dorothy Hodgkin, az egyetlen nő.
Mary Anning brit fosszíliagyűjtő, őslénykutató 1811-ben kiásott egy krokodilkoponyának gondolt maradványt, amelyet később Ichthyoszaurusznak neveztek el. Ez a kora jura időszakból származó halgyíkféle indította be Anning karrierjét, aki ezen kívül még több ezer ősmaradványt gyűjtött össze. Munkájával pedig alapvetően megváltoztatta az őskorral és a Föld történetével kapcsolatos tudományos gondolkodást.
(Talán folytatjuk.)
