Míg régebben a nők szép számmal képviseltették magukat az számítástechnika úttörői között, addig mára szinte nagyítóval kell keresni a női programozókat. A nagy változás valamikor a ’80-as években, a személyi számítógépek elterjedésével kezdődött.
A számítógép-tudomány eléggé férfiak uralta ágazatnak számít, azonban ez nem mindig volt így, ugyanis az első digitális számítógépek programozói között elég sok nőt találhatunk. Ada Lovelace angol grófnő és matematikus például a világ első számítógépes programozójának számít, mivel feltehetőleg ő írta az első olyan algoritmust 1843-ban, amelyet egy gépnek kellett elvégeznie. Grace Hopper amerikai ellentengernagy és persze matematikus 1952-ben elkészítette az első fordítóprogramot, a szintén amerikai Frances Allen pedig új módszereket fejlesztett ki a fordítóprogramok optimalizálására a ’60-as és a ’70-es években. Allen volt mellesleg az első nő, aki megkapta a számítástechnika Nobeljének számító Turing-díjat 2006-ban.
1958-ban Elsie Shutt megalapította az egyik első szoftvercéget az Egyesült Államokban, a cégében az összes programozó nő volt. Hasonlóan járt el 1962-ben Stephanie „Steve” Shirley, aki Britanniában alapított egy olyan szoftvercéget, ahol a 300 programozó közül csupán három volt férfi. A cég így működött egészen 1975-ig, amikor is a nemi diszkriminációs törvény miatt változtatnia kellett a cég foglalkoztatáspolitikáján. Shirley amúgy a Steve nevet használta, hogy jobban tudjon boldogulni a férfiak dominálta üzleti életben. A ’40-es években pedig hat programozónőt választottak ki arra a feladatra, hogy segítsen összeállítani és beprogramozni a világ első elektronikus, digitális számítógépét, az ENIAC-ot.
Évtizedeken keresztül a számítástechnikát tanuló nők száma gyorsabban növekedett, mint a férfiaké. A ’80-as évek közepén viszont ez a szám gyors zuhanásnak indult, míg más, technikai, jogi vagy orvosi szakokon a női diákok aránya tovább növekedett. Az NPR azonban nemrég az egyik műsorában egyfajta magyarázatot adott a programozónők hirtelen eltűnésére. Szerintük ugyanis ezért a személyi számítógépek elterjedése a felelős, pontosabban az a kép, amely azt sugallta, hogy ezek a masinák kizárólag a fiúk szórakoztatására szolgálnak. Akkoriban az otthoni számítógépeket nagyrészt játékra használták, a focis, lövöldözős, autóversenyzős, verekedős játékokkal pedig kimondottan a fiúkat célozták meg.
Ehhez még hozzájöttek az olyan korabeli geek filmek, mint a Különös kísérlet (1985), A suttyók visszavágnak (1984) vagy a Háborús játékok (1983), és máris érthetővé válik, hogy miért is ment el a lányok kedve a programozástól. Vagy – mint az egy 1990-es felmérésből kiderül – a szülők miért vásároltak számítógépet inkább a fiúgyerekeknek, még akkor is, ha a lányok nagyobb érdeklődést mutattak a komputerek iránt.
Ma már több kezdeményezés is létezik arra, hogy a lányokat visszavezesse a programozás világába, és most nem is igazán a filmekben egyre inkább feltűnő, vagány hekkercsajokon lenne a hangsúly. A Google például a Made with Code elnevezésű programja keretében 50 millió dollárt fektet abba, hogy a lányokat programozásra ösztönözze. De ilyen projekt még az amerikai Girls Who Code vagy éppen a magyar Skool is.
Szerintem azért ez is erősen átalakulóban van. Vannak olyan IT-s területek, amik több monotonitást követelnek meg, ezeken észrevehetően kevesebb lány van. De pl a kreatívabb szakokon, mint például a digitális grafika irányokon több lányt tapasztalok. Mondom ezt, hogy épp egy Designer suliba járok. Ott ezek a tapasztalataim vannak.
Egyébként le a kalappal, nagyon körültekintően szedted össze az anyagot.
Egy kérdés 🙂
A magenta színű, infografikás képet azt te szerkesztetted, agy találtad valahol? Nagyon tetszik!